Talán már hallottatok erről a könyvről, nemrég jelent meg. Röviden összefoglalva a tartalmát, egy Kléber nevű 17 éves egyetemistáról, és bátyjáról, az értelmi fogyatékos Barnabéról (akit mindenki csak Sutyinak szólít) szól, ők keresnek a könyv elején társbérletet, ahol meghúzhatják magukat. Kléber, apjuk akarata ellenére nem akarja visszavinni a 24 éves Sutyit, és kedvenc plüssnyulát, Pupák urat a Malixroix Elmegyógyintézetbe, így rá, és négy új társbérlőjükre Enzo-ra, Emmanuel-re, Aria-ra és Correntinre marad. Sutyi persze fenekestől felforgatja az életüket kettesben Pupák úrral, akire minden apróbb ügyét ráfoghatja.
Na jó, nem fogok nektek hazudni. Az elején rendkívül agy-leépítőnek tartottam ezt a Sutyit. Már az első oldalon nagyon, de nagyon idegelt. Nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez, még könyvben. Több fejezeten át mardosta az idegeimet. De aztán meg már azt tettem, amit a körülötte élő többi szereplő: nevettem rajta. Mikor aztán bejött a szerelmi szál, azt hittem, na, oda a poén, de nem így történt. Ez a szegény, szerencsétlen Sutyi beleszól a többiek magánéletükbe, bepofátlankodik mindenki szobájába, otthagyja Pupák urat a templomban, és este várja, hogy az majd magától hazamenjen, stb, stb, stb. Közben Kléber is próbálja rendezni a szerelmi életét, a rendezést meg Sutyi szeretné mégjobban elrendezni, ez pedig sorra szüli a poénokat. Amikor a fiúk apjának közbenjárásával betoppan a szociális iroda munkatársa, miközben Sutyi -kivételesen- egyedül van otthon, és épp beöltözőset játszik, na annál a résznél nem voltam képes letenni a könyvet (sem amikor az apjuk mégis visszadugta őt az intézetbe, és... nem spoilerezek, nyugi! Már így is túl sokat mondtam..........), csak olvastam, és nevettem. Anyu be is nezett a szobámba, hogy mi bajom van.
Összeséggében egy nagyon jó, ütős, vicces kis könyv, én személy szerint egy fél nap alatt kiolvastam. Nagyon imádtam. Nem vagyok elfogult a könyvvel szemben, a pontozásnál a megérdemelt pontszámot kapja. Egyébként ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyet, semmi fantasy, nincsenek zombik, csak szerető testvérek és társbérlők vannak. Egy regény a másságról, az elfogadásról, és a feltétel nélküli testvéri szeretről.
...na meg Pupák úrról. ;)
Értékelés: 5/5* (mondom, részemről simán megérdemli!)
Ági
